Érdekel, hogy babám elvesztése után mire jöttem rá?

A női lét kiteljesedése az anyaság

 

Egy nő életében különösen nagy hangsúlya van annak, ha vágyik az anyaságra, de nem tud anyává válni, illetve elveszíti gyermekét. Nők ezreivel fordul elő hasonló trauma itthon és szerte a világban.

Én is veszítettem el babát.

Ennek az élménynek a megélése és feldolgozása után célom, a hasonló eseményeket átélt nők segítése, hiszen további életük minősége múlik ezen.

Az írásból kiderül miért olyan fontos foglalkozni a negatív szülés élmény feldolgozásával, mi mindenre van kihatással, ha egy nőnek nem sikerül a terhesség.

 

Szülésem története

 

Első babánkat vártuk férjemmel, amikor a szülés várható időpontja előtt kb. 2 héttel, éppen Szent este, a

szeretet ünnepén és egyben a névnapomon, mintha nem éreztem volna kisbabám mocorgását.

(Az aznapi előzmények: Izgalmakkal teli nap volt, na nem csak az ajándékozás miatt, hanem, mert a nagy

karácsonyi sürgés-forgásban anyukám eltörte a kezét, amit aznap meg is kellett műteni.

Pár órát töltöttünk mi is férjemmel a kórházban. Ez idő alatt nem igen volt lehetőség kicsimre figyelni

meghitten, de az feltűnt, mintha nem lenne aktív).

Egy egész éjszakai tipródás után másnap eldöntöttem, hogy felhívom helyi orvosomat, aki kedves volt és miattam bement rendelőjébe (ónos esőben), megvizsgált, majd megnyugtatott, hogy már nem sokat fog mozogni a baba, mert hamarosan szülni fogok. Hú, de megnyugodtam! 

Két napra rá fogadott orvosomhoz mentem a soron következő vizsgálatra, aki hosszasan vizsgált (óráknak

tűntek azok a percek), és kicsivel később közölte, nem él a baba.

 

Ez nem velünk történik

 

Nem hittem a fülemnek, nem akartam elhinni, amit mond. Az nem lehet! Ez nem velünk történik.

(Egy nyugtatót adtak a kezembe, hogy vegyem be. 8,5 fél hónapig vigyáztam a babám egészségére, most meg egyenesen azt mondják, vegyek be egy gyógyszert? Nem, nem fogadtam el.)

Hazaküldtek a holminkért és 4 óra múlva megindították a szülést.

Férjem tehetetlenül állt mellettem, és próbált erőt adni ebben a mindenkinek nehéz helyzetben. (Otthon

berendezve állt a gyerekszoba, csak arra várva, hogy birtokba vegye kis lakója.)

Engem mindvégig egy erőteljes érzés hajtott, hogy minél előbb megszüljem kisfiam, mert akkor megmentem

az életét (utólag tudom, ez csak védekezés volt, hogy végig tudjam csinálni a procedúrát).

 

Nem sírt fel

Vajúdás közben hallottam a szomszédos szülőszobából felsíró kisbaba gyönyörű hangját, ami ott, akkor még gyönyörűbbnek hangzott. Nekünk nyolc óra gyötrelmes vajúdás után -éjfél után kicsivel- megszületett 3 kilogrammos, élettelen kisfiunk szépen, csöndben, némán. Kívül csend, belül a szülés okozta eufóriával átitatott üresség.

 

Ám a Nap aznap is ugyanúgy felkelt, mintha semmi sem történt volna. Pedig ott voltunk várva várt gyermekünk nélkül, akivel 8 és fél hónapig éjjel-nappal elválaszthatatlanul éltünk.

Reggel 8-kor a kórház kapujában indulásra készen álltunk férjemmel kettecskén. Aznap is emberek ezrei rohantak munkába, mi meg szépen lassan elindultunk hazafelé.

Hogy mi lehetett a halál oka, nem derült ki. Amolyan méhen belüli bölcsőhalál féle. Az sem derült ki, hogy helyi orvosom vizsgálatakor valóban volt-e szívhang.

 

Hogy mi volt a folytatás?

 

Ennek a traumának a feldolgozása hosszú ideig eltartott. Bár látszólag nem úgy tűnik, de lelkileg

mindenképpen rontott a helyzeten, hogy nőgyógyászunk javaslatára nem vártuk meg a 6 hónap testi

regenerálódási időt egy újabb baba érkezésével, mert az volt a felfogása, úgyis akkor fogan meg a

baba, ha a test már felkészült rá.

Így 3 hónappal a szülés után újra terhes lettem. Mit értettem az alatt, hogy rontott a helyzeten? Amíg

valami nincs feldolgozva, az olyan, mint alap nélkül házat építeni. Csak ingatag építmény lehet, ami

bármelyik pillanatban összedőlhet. Az új terhesség jelentette számomra a megoldást a fájdalomra.

Ezért is féltettem annyira az újabb terhességet, ami senkinek nem tett jót.

 

Mire hat a fel nem dolgozott esemény

 

A baba egészséges testi-lelki fejlődése érdekében ilyenkor kellene a legnagyobb anyai nyugalom. A

sok vizsgálat, amit ilyenkor elvégeznek és az eredményekre való feszült várakozás kétség kívül

próbára teszi a párkapcsolatot is.

A fel nem dolgozott, el nem engedett előző terhesség hatására az anya ilyenkor tudat alatt is olyan

terheket róhat újabb születendő babájára, -azért, hogy az elvesztett magzatot is pótolja,- amelyek

rosszul hatnak a baba önbizalmára, biztonságérzetére, megfeleléseire, stb.

Testileg is megterhelő volt az új terhesség, hiszen a három hónap nagyon rövid idő a vitamin

visszapótlásra, az újbóli hormonális változásokra, az izmok, kilók oda-vissza alakulására, én meg már

nem is a 20-as éveimben jártam. Persze a szülés után még nehezebb volt visszaszerezni régi

önmagamat.

 

A terhesség alatt minden rendben volt, és két héttel a várható vége előtt megindították a szülést,

amikor az előző terhesség rosszul végződött, ugyanakkor szerintem két hetet még bent töltött volna a

pocaklakóm.

De megszületett a kisfiúnk és euforikus érzés volt, amikor felsírt! Hát sikerült!!! Itt van Ő, a

gyermekünk.

Ez a fotó róla készült.:)

Aztán az első szoptatás után elvitték és nem szóltak, csak pár órával később, hogy fertőzés

következtében oxigénhiánya volt a babának és inkubátorban van. Az érzelmeim az egekből megint a

padlón voltak, azt hittem elveszítjük őt is.

 

Az inkubátorból hanyagul kidugta lábacskáját

 

Szerencsére nem így lett, ahogy az inkubátorból hanyagul kidugta a lábacskáját,- mint aki épp a

medence szélén napozik-, sokat elárult szívósságáról. Kis oxigénhiány, sok-sok vizsgálat volt az első

években, később műtét várt gyermekemre. A lelki tulajdonságok, az ijedősség, a megfelelés, az

idegesség, az elég jó vagyok-e érzés, bizonyos csecsemőkori reflexek visszamaradása, túlhallás ez

mind annak a következménye, hogy nem voltam kiegyensúlyozott a terhesség alatt. 

 

Szükségét éreztem ezek után a tragikus esemény mielőbbi feldolgozásának és tudtam, hogy el kell

engednem a halva született kisbabát, hiszen felelősséggel tartozom saját életemért és immár egy kis

újszülöttért is.

Jól akartam lenni, hogy olyan legyen az életem, amilyennek szeretném, hiszen környezetem is akkor

van jól, ha én. Ebben mi nők bámulatosak tudunk lenni, hiszen családunk átveszi pozitív rezgésünket

és meg tudjuk teremteni azt, amit az otthon melegének neveznek.

 

Ekkor sokat olvastam a témában, különböző tanfolyamokat végeztem, képeztem magam, tanultam

(pszichológia, párkapcsolati coach, face to face tréner, parapszichológia, önismereti tréner képzés).

Ezek eredményeképpen fájdalom nélkül tudok beszélni a történtekről, nőtt az önértékelésem, javult a

párkapcsolatom, elfogadóbb vagyok a környezetemmel, nem támasztok túlzó elvárásokat

gyermekeimmel szemben, életem felszabadultabb, békésebb lett.

 

Feldolgozásra megoldás a 3 lépéses módszer

Ha nekem sikerült, akkor neked is menni fog! Kívánom, olyan életed legyen, amilyet szeretnél, és

ehhez bátran fejleszd magad! Fájdalmad mielőbbi feldolgozására pedig kérd az ingyenesen letölthető

3 lépéses módszert, amelyben részletesen tudatosítod érzéseidet, majd felül tudod írni azokat a leírtak alapján.