Oldal kiválasztása

Sikeres terhesség és szülés esetén is előfordul, hogy elővigyázatosságból kórházba kell menned (pl. vérzésed van,  a magzatvíz nem megfelelő mennyiségű, esetleg elöregszik a méhlepény vagy kinyílt a méhszáj és ágynyugalomra vagy ítélve, akár az előző terhességnél fellépő komplikációk indokolják, stb.)

 

  • MEGOSZTOM

 

Bármelyik kismama kerülhet kórházba!

Szeretném megosztani a napokban -szerencsére kisebb nőgyógyászati beavatkozás okán- átélt kórházi élményemet, öt előrehaladott állapotos kismamával egy szobában. Kész esettanulmány volt és több kérdést felvetett a kiszolgáltatottsággal, az emberséggel kapcsolatban.

Vajon egy kicsi odafigyeléssel nem lehetne mindenkinek jobb?

A babájukat váró és a hormonális hatások miatt fokozottan érzékeny kismamákról szól az írás.

Bár az is megérne egyet, mennyire oda kell figyelni, hogy össze ne cseréljék a papírjaidat, hogy az információk ellentmondásosak, hogy milyen bonyolult és fájdalmas a kétszeri branül behelyezése, hogy miért kell feleslegesen többször is vért venni a laborteszt megbízhatatlansága miatt, egy amúgy vérszegény embertől, ezért kétszer bemenni a kórházba, mekkora trauma ez az emberi szervezetnek…

 

Képzeld el, amikor egy nő teherbe esik és izgatottan várja babáját. Az első időkben el sem hiszi, hogy az. Talán még titkolja is, nehogy elkiabálja a csodát. Aztán telnek-múlnak a hetek, vizsgálatokra jár, esetleg orvost választ, szerencsés esetben párjával izgatottan készülnek a gyermekáldásra.

 

Könyveket olvasnak, neten böngésznek, fórumokat nézegetnek. Már nevet is választanak.  Elképzelik hogyan nézhet ki, beszélnek hozzá, simogatják a pocit. Egy csomó mindenre odafigyel ilyenkor az anyuka, mit szabad enni, odafigyel a gyógyszerekre, lemond az alkoholról, kávéról és persze a dohányzást is abba hagyja.

Olyan hormonális változásokon megy keresztül, amitől indokolatlanul elérzékenyül, elpityergi magát. Talán már munkahelyén is intézi mi lesz azután, amikor a baba megszületik. A testi változást is el kell fogadnia. Lehet, hogy vizesedik, fáradékonyabb, vérszegény, esetleg ég a gyomra stb. És ekkor az elején említett valamely ok miatt kórházba kerül…

 

Kedves Orvosok, Nővérkék! Mindenki tudja, hogy nagyon nehéz helyzetben vannak, hogy nincs elismerve a munkájuk, fáradtak, frusztráltak stb. Én a páciens oldalát éltem meg, erről a kiszolgáltatott helyzetről tudok nyilatkozni. Gondolom senki sem szeret kiszolgáltatott helyzetben lenni, Önök sem. Higgyék el, ilyenkor tud igazán ragaszkodó és hálás lenni egy páciens, ha bízhat valakiben, ha támogatást kap.

 

….Bekerül a kórházba a kismama, mert valami „veszélyes” dolgot találtak nála. Az első reakció nyilván az ijedtség, és bizonytalanság. Mi lesz most velünk. Ezt a bizonytalanságot nagyon káros azzal táplálni, hogy nem mondunk semmit.

Nyilván mindent meg akar tenni az anya a kicsi és a saját testi épségéért. És az orvos is. Azonban degradálóan beszélni az anyukával, ez nem lehet senkinek a célja. Ha valamikor, akkor várandóság alatt kellene stressz mentesnek, boldognak lenni anyukának a baba érdekében, mert a baba bentről mindent érez.

Van a madaraknál a fészekrakó ösztön, ami az anyáknál is működik, ilyenkor rendezkedik, tisztogat, beszerzi a szükséges holmikat, várja a jövevényt. Nem jó ezt az időszakot kórházban tölteni, pláne nem olyan körülmények között, amikor annyi ember között a pihenés is nehézkes (az egyik kismama pl. egész éjjel nem tudott aludni), a mosdóról már nem is beszélve, ami régi kollégiumi illemhelyre emlékeztetett.

 

Emberség és jó szavak a segítség.

 

Ebben a helyzetben az emberi szavak és egy kedves gesztus is sokat segít abban, hogy lelkileg rendben legyen az ember, és ez a teljes körű gyógyítás, nem? Sőt, hiszem, ha lelkileg rendben vagyunk, akkor a testi tünetek sem jelennek meg, illetve ami már előjött, az hamarabb elmúlik.

Hogy mire gondolok pontosan? Hogy tájékoztatják a kismamát, és az orvostársak nem csak egymással pusmognak. A páciens emberszámba vételére. Kismamát  -aki állapotából adódóan a legérzékenyebb hónapjait éli-  megijesztik, hogy semmiképp ne gondoljon a  hazamenetelre, mert akkor nem tudják megmenteni a baba életét.

Itt a hangsúly érdekes, mert ezt a mondatot többféleképpen el lehet mondani. Kismama nem akarja babája életét kockáztatni nyilván, csak megnyugtatásra vágyik, nem hallgatásra, hiszen nincs mellette párja, akivel együtt várják a babát, és válnak nemsokára családdá. Hogyan tudnának azzá válni, amikor anya stresszel, apa sokat dolgozik, nincs együtt töltött idő.

Persze ez nem egy kívánságműsor, de orvos célja is az, ami anyukáé, hogy minden rendben legyen babával, mamával. Rendben testileg és rendben lelkileg.

Az ember sok mindent kibír, de egy jó szó nem kerül semmibe és lehet, hogy csak ez hiányzik.

 

Több boldog kismama lenne, és több kiegyensúlyozott baba születne?

  • MEGOSZTOM

 

(Visited 58 times, 1 visits today)
Share This