Mi zajlik a nőben várandóság alatt
Európai kutatók egy csoportja megvizsgálta, kimutathatók-e változások a várandós nők agyában.
Eddig is köztudott volt, hogy a várandóság alatt a nemi hormonok mennyisége szélsőséges ingadozást mutat. Ezt sok kismama megtapasztalja hirtelen hangulatváltozásaiban: a síráson, elérzékenyülésen, örömön, elkeseredettségen, türelmetlenségen keresztül. Ennek oka, hogy ilyenkor annyi ösztrogén önti el a nőket, amit egész hátralévő életükben nem tapasztalnak. Olyan ez, mint a második kamaszkor a maga testi, lelki változásaival együtt. Mindkettőből kijut bőven.
A kutatók arra az eredményre jutottak, hogy bizony láthatók változások a kismamák agyi területein. Ezek a változások azon képességek növekedésével van összefüggésben, hogy másoknak érzéseket, mentális állapotokat és tartalmakat tulajdonítunk.
Ezekre a változásokra azért van szükség, mert éppen ezek a képességek segítik a kismamákat babájuk szükségleteinek felismerésében, a védelmezésben, a magzattal való szoros kötődés kialakításában. Tudjuk, hogy a kismama annyira rá van fókuszálva kicsinyére, hogy a baba nyöszörgésére az éjszaka közepén is felpattan, hogy anya tigrisként védelmezi őt mindenkivel szemben. Az agyszerkezeti változás készíti fel a kismamát az anyaságra, mely 2 évig is fennáll.
Miért olyan nehéz elfogadni és elengedni, ha valaki elveszíti magzatát?
Innentől érthető, miért olyan nehéz annak a nőnek, aki elveszíti magzatát. Egyrészt felfogni ami történt, másrészt elengedni, akivel most a legnagyobb a kötődése.
Hiába lehet még gyermeke a nőnek, hiába nem látta még kicsinyét, a kötődés ilyenkor óriási. Ezt sokszor épp a családtagok nem értik meg, és siettetik a továbblépést, pedig időt kell hagyni a feldolgozásra és az elengedésre. Ha nem dolgozzuk fel kellően az eseményt, az kihat egész további életünkre. Az önértékelésünkre, párkapcsolatunkra, későbbi születendő gyermekünkre félelmeink vagy tudatalatti elvárásaink által.
A tanulmányról több részlet az alábbi linken olvasható.
❧ Új hozzászólások